Tudnivalók a jogos önvédelemről!

2008 október 25.

Tar Józseg sensei írása arról, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok szerint mi is, hogyan minősül jogos önvédelemnek. Mindenki olvassa el, nagyon fontos tudnivalók vannak benne leírva!


Büntető törvénykönyv 29.s
(1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségbol vagy mentheto felindulásból képtelen felismerni.
(3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének felismerésében.
(hatályos:1978. Évi IV. törvény)

Magyarázat:
A jogos védelem tehát abból meríti “megengedettségét”, hogy a jogosan védekező támadást hárít el, amit egyébként állam szervek (pl.: Rendőrség) lennének kötelesek elhárítani.
A jogos védelem “intézett” vagy “közvetlenül fenyegeto jogtalan támadás” ellen gyakorolható. A fenyegeto támadás, lényegében nem más, mint támadással való fenyegetés vagyis támadásra utaló magatartás kifejezése. A fenyegetettség csak akkor állja meg a helyét, ha a támadó és a védekezo térben egymás közelében vannak és a támadó a támadást azonnalra ígéri, vagy olyan cselekményt hajt végre, amelybol a támadás azonnali megindítására lehet következtetni. Mindezeknek ténylegesen fenn kell állnia, ugyanis nincs jogos védelmi helyzetben az, csak arra következtet, hogy megakarják támadni, a támadásnak vagy a fenyegetésnek tényszeruen kell fennállni. ( PI.: az nem lehet indok, hogy : ” Azt hitten, azért kotorászik a zsebében, mert kést akar rántani, hogy leszúrjon.”)

A támadásnak szükségképpen nem kell személy ellen irányulnia, irányulhat közérdek (pl.: középületet akar valaki felgyújtani) illetoleg a védekezo vagy más javai ellen is. (pl.: más személy ajtaját feszegeto betöro, zsebtolvaj stb. )
Tehát a jogos védelem nem kizárólagos “önvédelmet” jelent.

Nincs jogos védelmi helyzetben továbbá
– aki tettlegességgel provokálja ki a támadást. A becsületsértés (egymás illetve egymás édesanyjának sértegetése) nem ok a támadásra ez nem provokálás.
– aki maga is a “jogtalanság talaján áll”. PI.: kölcsönös dulakodás esetén.
– egyik fél sem kocsmai verekedések alkalmával, még akkor sem, ha az egyik fél a másik fölébe kerekedik. (Kocsmának számít minden olyan hely, ahol szeszes italt szolgálnak fel).
Ellenben nem beszélhetünk kölcsönös verekedésről, ha a támadó részéről a bántalmazás kezdettől fogva kitartó és a vádlott kizárólag a támadás elhárítása érdekében folyamodott tettlegességhez.

Szükségesség : Ha lehet, ki kell kerülni a konfliktust, ha az elkerülhetetlen a Magyar jogrend elismeri a jogtalan támadás elleni védekezés szükségességét, tehát általában nem terheli menekülési kötelezettség megtámadott felet.
Arányosság : Csak olyan mértékű sérelem okozható, mint amilyennel a támadás fenyegetett. Ha ezt a mértéket a védekező túllépi a “többletsérelemért” felel. Az arányosság megítélésénél nagy szerephez jutnak az esemény körülményei illetve a védekezésként használt eszköz.

Tehát például a pusztakézzel indított támadást, amely rendszerint “csak testi sértést” okoz, nem lehet élet kioltására alkalmas eszköz (pl.: kés, balta stb.) használatával elhárítani. Amennyiben több támadó van vagy a védekezo jóval gyengébb fizikumú, esetleg idos és nem várható el tole, hogy valamilyen eszköz használata nélkül hárítsa el a támadást, úgy o jogosan jár el. Amennyiben a támadás az életünket veszélyezteti, élet kioltására alkalmas tárggyal támadnak, úgy a védekezés akkor sem aránytalan, ha az a támadó életébe kerül. Továbbá nem minosül aránytalannak eroszakos nemi közösülés elhárítása esetén kifejtett gyilkolási cselekmény sem.

Szükséges mérték túllépése a 29.s (2) illetve (3) alapján nem büntethető illetve a büntetés korlátlanul enyhíthető. Azonban ezt az összes körülmény beható vizsgálata dönti el, mert ez gyakorlatilag ember ölésnek minősül. Itt a bíróság az élettapasztalatra van tekintettel. Azt elemzi, hogy a megtámadott megijedhet-e annyira, hogy a védekezés mértékét felismerni tudja. De ezen bekezdések nem vonatkoznak arra az esetre, ha a támadó már befejezte a támadást és a “védekező” utána is folytatja a “védekezést”.

A harcmuvészeteket (Zen Bu Kan Kempot) gyakorlók igen szigorú megítélés alá esnek a jogos védelmi
helyzet elbírálásakor. Kiemelten az arányosság és a szükségesség felismerése terén, hiszen a harcművész teste maga a fegyver, – neki nincs szüksége késre vagy pisztolyra ahhoz, hogy ember életet oltson ki, valamint elvárják tőle a szükséges mérték felismerését, lévén, hogy hosszú évek óta gyakorolja a küzdelmet. Továbbá nehezen hiszik el a harcművésznek, hogy azért okozott halálos sérülést, mert megijedt.

Konklúzióként tehát annyi, hogy mindenki komolyan mérlegeljen és gondolkozzon mielőtt bármilyen konfliktusba keveredik, mert a tét óriási.